2022-ben 50 évesek leszünk. Büszkék vagyunk rá, hogy a táncegyüttes ma is működik, és immár generációk vallhatják azt, hogy a Lenvirágban nőttek fel! Köszönhető ez az táncegyüttes alapítójának, aki évtizedekig vette a Lenvirágot és természetesen az utána jövő tanároknak is, akik életben tartották a néptánccsoportot. Hogy a Szabó Erzsi nénit követő időkről is hasonlóan pontos képet kapjunk, mint az első közel 25 esztendőről – amit a Táncra Tánc c. kötetben is összefoglaltak -, történeti feltárásba kezdtünk. Interjúkat készítünk egykori tanárokkal, táncosokkal, zenészekkel, bárkivel, aki úgy érzi, van egy története a Lenvirágról, amit ismerni kell. Az első két interjút már felvettük Juhász Zsolttal, a táncegyüttes egykori művészeti vezetőjével, a Lenvirág Alapítvány kuratóriumi tagjával és Pukli Gabriellával, aki 2007-től 2014-ig tanította a lelkes budakalászi táncosokat. Tőlük szemezgettünk néhány gondolatot.
A közösség ereje
A Lenvirág több mint egy amatőr néptánccsoport, a Lenvirág egy olyan közösség, amihez jó tartozni. Ami meghatározó mindazok életében, akik valaha is ennek a nagy, néptáncos családnak a tagjai voltak. Ezt emelte ki elsők között Juhász Zsolt is abból a 10 évből, amíg ő volt a Lenvirág művészeti vezetője. „Készültem egy picit az interjúra és rengeteg emlék előjött. De talán mindezek felett van, hogy milyen jó viszont ápoltunk a gyerekekkel és az ő szüleikkel. A lenvirágos szülőkkel nagyon-nagyon jó barátságba keveredtünk. Sokakkal ez a mai napig tart. Ez elég ritka szerintem a szakmában.” – mondta. Szakmai sikerekben sem volt hiány, számos fesztiválon szerepelt az együttes Juhász Zsolt és Bonifert Katalin vezetése alatt. A külföldi utak egymást érték. „Hála Istennek, nagyon-nagyon sok és szép pillanatot éltünk meg együtt.” – emlékezett vissza ezekre az évekre Zsolt.
A közösségi rendezvények abban az időben sem hiányoztak a lenvirágosok életéből, amikor a táncegyüttest Pukli Gabi és Vrábel Jani vezette. Ilyen volt többek között az Első Lenvirág bál, amit 2009 februárjában, a farsanghoz kapcsolódva rendeztek meg. A bál sokkal többről szólt, minthogy épüljön a lenvirágos közösség. Egyik fő célja a szülőkkel való kapcsolatépítés volt. „A legfontosabb, hogy a szülő is részese legyen ennek a hagyományápolásnak, mert arról szól ez az egész, hogy amit mi szülők mutatunk példát, a gyerek azt fogja átvenni.” – emlékezett vissza az első bálra Pukli Gabi.A sikeres elsőt egy újabb bál követte, ahol a gyerekek kiszebábot égethettek. Noha ez virágvasárnapi szokás, ők összevonták a farsangi téltemetéssel. Az alapítványi bálhoz kapcsolva, annak délutánján rendezték meg, így a kisebb gyerekek és szüleik is részt tudtak venni az eseményen. „Hozták a kiszebabákat, kaptak érte csokikát… tudod, volt tétje, úgymond, a dolognak. És akkor együtt elűztük a telet, tehát nem feltétlenül virágvasárnaphoz kötöttök, mert egyébként ez virágvasárnapi szokás.” – idézte fel Gabi ezt a kedves emléket.
Célok és nehézségek
Persze először mindenki csak a szépre emlékezik, de egyik váltás sem volt könnyű a Lenvirág életében. Minden új vezető új célokat és vágyakat fogalmazott meg, amihez újra és újra igazodnia kellett a falunak, a táncosoknak és a kialakult helyzethez maguknak a tanároknak is.
„Egy olyan karizmatikus egyéniség után, mint Erzsi néni, aki ráadásul 22 év alatt bejáratott egyfajta működést a táncegyüttesnél, majd jöttem én fiatalként, egy picit más szemlélettel… Erzsi néninél koreográfiákat tanultak a gyerekek, mi pedig néptáncot szerettünk volna tanítani. Így visszagondolva, az első időszak nem volt egyszerű.” – mondta Juhász Zsolt arról, milyen volt átvenni az együttes vezetését az alapító után. Mondhatjuk, hogy ez volt az első időszak, amikor újra kellett építeni az együttest. Kijutott ebből Pukli Gabinak és Vrábel Janinak is. Gabi erről így fogalmazott: „újra pályára kellett állítani a Lenvirág Táncegyüttest”. Amit elterveztek, azt a szakmai munkát sikerült elvégezni. Ennek meg is lett az eredménye. Számos versenyen megjegyezték a zsűri tagjai, hogy öröm számukra újra látni a Lenvirágot. Bővült a létszám, új, korcsoportbontás született, gazdagabb lett a viselettár, bővült a megtanult táncok palettája. Mind a két időszakban táborokba és versenyekre jártak a táncosok, a vezetők új közösségi eseményeket honosítottak meg, jó kapcsolatot ápoltak a szülőkkel, akiket sikerült bevonni a Lenvirág életébe. Talán ennek is köszönhető, hogy a táncegyüttes a mai napig él és virágzik.
Ha neked is van egy történeted ezekről, vagy akár másik időszakról, ami meghatározó lehet a Lenvirág történelmében, oszd meg velünk! Lépj velünk kapcsolatba emailen vagy facebookon, találkozzunk az online térben vagy reméljük hamarosan már akár személyesen is és írjuk meg együtt az együttes történetét!
