Egy jól működő táncegyüttesben minden évben szükség van új zenére az új táncanyagok, új koreográfiák tanulásához. Így időről időre kellenek új koreográfiazenék is, amelyeket január végén a Dűvő Zenekar jóvoltából sikerült is rögzíteni. De vajon hogyan születik egy koreográfiazene? És miért éppen a Dűvővel működött együtt a Lenvirág vezetője, Husvéth Csaba? Mindez kiderül a következő sorokból.
Régi barátság, új koreográfiazenék
Nem meglepő, hogy a Lenvirág vezetői, Husvéth Csaba és Kisfalusi Renáta úgy döntöttek, a Dűvő Zenekar segítségével rögzítik az együttes új koreográfiazenéit. „Már nagyon régi a kapcsolat közöttünk. Még a Nógrád Táncegyüttes táncosaként és vezetőjeként ismertem meg a méltán nemzetközi hírű salgótarjáni zenekart, akikkel azóta is nagyon jó és szoros mind emberi, mind szakmai kapcsolatunk.” – mesélte Husvéth Csaba arról, miért éppen a Dűvőt kérték fel az idei évre tervezett koreográfiák zenéinek felvételére. A zenekart néptáncos körökben talán senkinek sem kell bemutatni. Számos fesztiválon játszottak már, több díjjal is elismerték népzenei értékmegőrző és értékteremtő munkájukat.
A jó kapcsolat már korábban is szült közös sikert. A 2019-es karácsonyi táncgálán együtt állt színpadra a Lenvirág és a Dűvő. Mind a két előadásra megtelt a budakalászi Koós Károly Művelődési Ház bálterme. Az együttes és a banda közös produkciói kivétel nélkül minden jelenlévőt lenyűgöztek.
Egy koreográfiazene születése
A január végi zenefelvételi napon három korosztálynak (Magocska, Palánta, Lenvirág), összesen öt koreográfiazenét sikerült rögzíteni mindössze 3-4 óra alatt. A hatékonysághoz elengedhetetlen volt, hogy mind a tánccsoport vezetői, mind a muzsikusok felkészülten érkezzenek. Maguk a zenék szinte már a felvétel előtt megszülettek, hiszen Csaba eredeti felvételekből előre összevágta a muzsikát, ezt a nyers zenét küldte el aztán a salgótarjáni zenekarnak. Átmenetek, plusz dallamok még hiányoztak, ki kellett találni a megfelelő csoporthoz a megfelelő hangnemet is. Mindezt a Dűvő tette hozzá a felvételhez. Így született meg például az alábbi ördöngősfüzesi muzsika:
Vagy a hangulatváltásokkal tarkított Mezőföldi:
„Az egész projekt egyébként nagyon demokratikusan indult. Megkérdeztük a gyerekeket, mely tájegység táncát szeretnék megtanulni és azokkal készültünk elő a zenekarnak. Általában ez nem így szokott történni.” – mesélte mosolyogva Csaba, aki egyébként merített is a Dűvő Zenekar korábbi kiadványaiból, muzsikáiból. „Mi, néptáncpedagógusok, táncosok folyton zenét hallgatunk. Amikor előkészítünk egy-egy koreográfiát, amikor alkotunk. Népzene szól az autóban, a táncteremben, a fejünkben, mindenhol. Így rengeteg dallammal találkozunk. Természetes, hogy lesznek köztük kedvencek, amiket mindenképpen szeretnénk felhasználni egy-egy új tánc tanításakor.” – tette hozzá. Így a most rögzített zenék jórészt gondolatban megtapadt dallamokból és az archívumokban zajló kutatómunka eredményeként álltak össze. Még olyan is akadt köztük, ami korábban csak énekelt dallamként maradt meg az utókornak, és most a Dűvő Zenekar változtatta hangszeres muzsikává. Ilyen dallamvilág került bele például az abaúji koreográfiazenébe is.
Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a most rögzített muzsikák teljesen a csoportokra és koreográfusokra legyenek szabva. Jól érezze benne magát mindenki: táncos, zenész, gyermek és majd a közönség is. Hiszen bíznak abban, hogy tavasszal, a táncvilágnapi gálán újra lesz lehetőség a színpadon is megmutatni, milyen összhang van a Dűvő Zenekar és a Lenvirág Táncegyüttes tagjai között.
A projektet a Csoóri Sándor Alapból elnyert pályázati összegből sikerült megvalósítani.