Szabó Ferencné Schmidt Erzsébet (1944-2021), a Budakalászi Általános Iskola tanítónője, létrehozta a tanórán kívüli néptánc- és gyermekjátszó szakkört. Ebből nőtt ki a Lenvirág Táncegyüttes, melyet Erzsi néni 23 évig vezetett. Ez idő alatt a Lenvirág gyermektáncegyüttesként működött, és színpadra vitte a magyar, német és szerb dramatikus népszokásokat, néptáncot és népzenét. (Budakalászt az évszázadok során főként e három nemzetiség lakossága formálta.)

A táncegyüttes minden évben aranyoklevéllel tért haza az országos úttörő kulturális seregszemlékről, és a táncosok nagy sikerrel szerepeltek az Országos Néptáncfesztiválon is. A Lenvirág hagyományőrző tevékenységét a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége díjjal ismerte el, Erzsi néni pedig együttesvezetői és táncpedagógusi tevékenységéért 1978-ban a „Szocialista Kultúráért” kitüntetésben részesült. Szakmai munkáját elismert szakemberek és koreográfusok segítették, elsősorban Foltán Jolán, Tóth Ferenc, Wentzl József, Vásárhelyi László, Páli János, dr. Osskó Endre és Szabadi Mihály.

Az 1980-as évek elejétől a rendszerváltásig az együttes egyik fő támogatója a Budakalászon működő Lenfonó és Szövőipari Vállalat volt, ekkor vettük fel a Lenvirág Táncegyüttes nevet.

A Népművelési Intézet a Lenvirág Táncegyüttest delegálta a „La Capeline” Nemzetközi Ifjúsági Folklór Fesztiválra, hogy hazánkat képviselje a rangos seregszemlén. Itt a gyerekek a Galgamenti táncok és a Pünkösdölő c. műsorukkal szerepeltek, zajos sikerrel. Ez volt a táncegyüttes első jelentős külföldi útja, amit ezután számos meghívás követett.

A nyolcvanas-kilencvenes években a bővülő létszámú Lenvirág Táncegyüttes számtalan hazai és külföldi fellépésen mutatta be hagyományőrző tevékenységének eredményét. A gyerekek rendszeresen felléptek Budakalászon, Pest-megyében és az ország számos pontján bizonyítva rátermettségüket és lelkesedésüket a néptánc iránt.
Sokasodtak a külföldi meghívások is: jártak Franciaországban (1984, 1991, 1995), az NDK-ban és az NSZK-ban, Belgiumban (1993, Brüsszel), Lengyelországban, Olaszországban (1990), Ausztriában (1995, Schönbrunn, Hofburg). Cipruson az I. Nemzetközi Gyermeknéptánc Fesztiválon vettek részt (1993, Limasszol), Görögországban a 38. népművészeti fesztiválon (1991, Lefkasz), Kanadában pedig a VIII. Gyermeknéptánc Világfesztivál (1991, Beauport).
1990-es magyarországi látogatásuk alkalmával Károly herceg és Diána hercegnő is megcsodálta a lenvirágos gyerekek kalocsai táncát!

A Lenvirág rendre első helyezéseket hozott el a megyei és országos gyermekfolklór seregszemlékről, és képviselhették a megyét az Országos Néptáncfesztiválon. Ezek a sikerek alapozták meg az alábbi komoly elismeréseket:
1986 – A Kulturális Minisztérium Nívó-díja
1988 – Az Országos Közművelődési Központ Kiváló Együttes díja
1991 – A Magyar Köztársaság Kormánya Ifjúsági Díja.

Az Alapítvány azzal a szándékkal jött létre, hogy biztosítsa a Lenvirág Táncegyüttes működéséhez szükséges anyagi hátteret, valamint szakmailag és társadalmi kapcsolatokkal támogassa a magas színvonalú, jól szervezett és folyamatos szakmai munkát. Az alapítók (betűrendes sorrendben): Kovács Lászlóné, Liszkai Gyula, Parlagi Endre, Szabó Ferencné.

Erzsi néni év végén, a karácsonyi gálaműsoron köszönt el tanítványaitól, a szülőktől és a Lenvirág Táncegyüttestől. 23 év munkájával gyermekjátszó szakkörből nemzetközileg elismert néptáncegyüttest épített, és olyan szilárd alapokra helyezte a Lenvirág Táncegyüttest, amely a mai napig biztosítja a folyamatos működést és fejlődést. A tanítványai közül sokan már a gyerekeiket hozzák a Lenvirágba táncolni, amely Budakalász egyik büszkesége. Hálával gondolunk Erzsi néni áldozatos munkájára!
Ugyanezen évben megalakult a Kalász Táncegyüttes, melynek tagsága elsősorban felnőttek lehettek, és közülük többen is a Lenvirágban ismerték meg a néptánc alapjait.

Sütő Melinda ideiglenes vezetői munkáját követően Juhász Zsolt és Bonifert Katalin vették át a Lenvirág Táncegyüttes szakmai irányítását. Felmenő rendszerben a 15-17 éves fiataloknak is táncolási lehetőséget biztosítanak. Megkezdődik az együttműködés a felnőtt tagokkal működő Kalász Táncegyüttessel. A táncegyüttes az ebben az évben átadott Faluházban lel otthonra, ahol rendszeresen táncházakat is szerveznek.

Bécsben a nemzetközi gyermek néptánctalálkozón nagy sikerrel szerepelt a Táncegyüttes, egyik fellépésükről – a Práterben – az osztrák állami televízió is felvételt készített.
Augusztusban a gyerekek a Schieder-Schwalenberg Nemzetközi Néptánc Fesztiválon vettek részt.
Az együttes – küldetéséhez híven – folyamatosan műsoron tartotta a kistérség német táncait (polkák, keringők), rezesbanda kísérettel. A Nemzetiségi Néptánc Találkozón három német táncot is előadtak, de megmutatták magukat a Kalászi Vigasságon, a Szentendrei Napokon és az Országos Táncháztalálkozón is.
A budakalászi Szüreti Felvonuláson különleges produkcióval lepte meg közönségét a Lenvirág Táncegyüttes! A Lenvirágból kiöregedett táncosok a juniálisra újból összeálltak, majd az első fellépésük sikerén felbuzdulva szerb, magyar és német táncokkal nyitották meg a Szüretet, mindenki nagy örömére.

Áprilisban a Szegedi Gyermek Néptáncfesztiválon való részvétel különleges élmény volt a táncosaink számára, mert egyszerre láthatták az ország gyermektánc-csoportjainak színe-javát.
A Táncegyüttes nagyobbik fele augusztusban Franciaországba utazott, ahol nagy sikerrel szerepeltek. Ezzel egyidőben néhányan a Szarvasi Gyermek Szólótánc Fesztiválon vettek részt, és a lenvirágosok az országos döntőbe jutottak. A repertoárba 1997-ben már több új koreográfia is bekerült, ezek között már olyan is van, amit Juhász Zsolt készített. Petőfi Sándor „A helység kalapácsa” című népszínművét Kiss László zenekarvezető, Bonifert Katalin, Sinkó Lászlóné, Csukárdi Éva és Juhász Zsolt irányításával tanulták be, és a karácsonyi gálaműsoron meglepetésként mutatták be a közönségnek, zajos sikerrel.

1997 óta is rengeteg minden történt a néptánccsoport életében. Tanárok és táncosok jöttek és mentek, versenyeredmények gyűltek. Azonban ahhoz, hogy az elmúlt 23 év eseményeiről is pontos képet rajzoljunk, kutatásra van szükség, ami jelenleg is zajlik. Így történetünk folyamatosan frissül.